A két tervezőmérnök javaslata abból állt, hogy a peroxid tartályok helyett építsenek be akkumulátorokat,mert így a hajók elektromos kapacitása elérné az akkori kapacitás háromszorosát. Az elvégzett számítások szerint, azért nem érné el a Walter-koncepcióban rejlő lehetőségeket de még így is messze felülmúlná a gyártásban lévő hajók teljesítményét az új osztályt XXI-es típusnak nevezték el. A hajóba -nagy méretei miatt (1600 t)- már a személyzet komfortját növelő dolgokat is beépítettek /Pl: hűtőkamra, zuhanyzó/. Tovább modernizálták a harcászati felszerelést, hatásosabb aktív és passzív szonár, radar, radarkereső elektronika, speciális gumival bevont schnorkel, melyben a radarkereső is helyet kapott így ők foghatták az ellenség radarjelét de ők láthatatlanok maradtak. A torpedók utántöltését félautomata rendszerrel /hidraulika/ oldották meg így a 6 vetőcső újratöltése alig 10 percet vett igénybe. Az új típusról lemaradt a fedélzeti ágyú. A hajó technikai paraméterei a tesztek alapján alig maradtak el a tervezettektől.
Adalbert Schnee kpt. U-2511-ét 1945.05.01-én üldözőbe vették, egy konvoj kísérőhajói de ők minden gond nélkül megléptek. Május 4-én Schnee megkapta a kapitulációról szóló üzenetet és úgy döntött, hogy utoljára még megmutatja az ellenségnek,hogy hajója a kor csúcsragadozója, 500 méterre megközelítette a Norfolk rombolót, kísérte egy darabig majd mint aki jól végezte dolgát elhúztak Bergenbe és ott megadták magukat. Ez az eset is bizonyította Walter teóriáját, hogy a tengeralattjáró hadviselés jövője elektromos meghajtáson alapul.

Az elektromos meghajtást nemcsak kigondolta Walter, de kitalálta hozzá a berendezést is ami azt előállítja és itt most nem az atomreaktorra gondolok hiszen a 30-as években nem, hogy kicsi de semmilyen atomreaktor nem létezett. Egyébként még az ötvenes évek közepéig mind a szovjetek és a nyugat is a peroxidos kémiai reaktorral működő tengeralattjárók fejlesztésén fáradoztak. Állítólag a sok baleset miatt hagytak fel ezekkel, de szerintem azért, mert már látták az atomreaktor miniatürizálásának esélyét.
Walter prof. saját korát megelőzve fektette le az alapokat, hogy kell egy reaktor / lényegtelen, hogy mi a fűtőanyag /, mely gőzt termel, egy turbina és egy generátor
és így a hajó mindig a felszín alatt tud maradni, hiszen a meghajtásához nincs szüksége levegőre.
Ő ezt megtervezte és a V-80 formájában meg is valósította attól függetlenül, hogy peroxidot használt és hozzá katalizátort, ma pedig uránt és ahhoz neutront de a lényeg egy és ugyanaz.
Walter munkásságát a kezdetektől fogva figyelemmel követte Werner von Braun is és -véleményem szerint- ez adta az alapokat további fejlesztések számára az akkori német hadiiparnak..
Azért írtam Walterról, mert szerintem Ő olyan feltaláló a haditengerészetnél, mint a mi Asbóth Oszkárunk a helikoptereknél. Kevesen tudják, hogy éltek és miken dolgoztak, a világ nagy része nem tudja, hogy Ők azok akik ezeket a szerkezeteket vagy azok alapjait megalkották.
Amit leírtam ez mind a saját szubjektív véleményem nem biztos,hogy mindenki egyetért velem

U-1405 a kapituláció értelmében a parancsnok megadta magát a Szovjeteknek,majd elsüllyesztette a hajót 1945.05.05-én a Balti tengeren. A hajó további sorsa ismeretlen. A Szovjetek egy ilyen rendszerű hajóval kísérleteztek a háború után S-99 lajstromszám alatt.
U-1406 anyakikötőben elsüllyesztve. Az amerikaiak kiemelik,majd 1948.05.18-án New Yorkban lebontják.
U-1407 anyakikötőben elsüllyesztve, majd kiemelik és 1965-ig HMS Meteorit néven az Angol flotta szolgálatában állt.
U-1408,410 építése a háború végéig nem lett befejezve.

hossza: 41,45 m
szélessége: 4,5 m
merülés: 4,3 m
vízkiszorítása: felszínen 312 t , lemerülve 415 t
legénység: 19 fő
meghajtás: vízfelszínen Diesel, lemerülve Walter turbina
teljesítmény: Diesel 230 LE Walter turbina 77-5000 LE
sebesség: vízfelszínen 8, 8 csomó , lemerülve 5-26 csomó
fegyverzet : 2 vetőcső 53,3 cm 4 db. tartalék torpedó

kiváló tisztelettel karl schmied