Silent Hunter Hungarian Fan Club
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni!

2019/11/16 16:12
Nem látszik a vége: ,,...tudunk társalogni.A szerver címe: https://discord.gg
/sMUeKn

2019/11/16 15:00
Sziasztok! Úgygondolom, hogy azért csökkent az aktivitás itt az oldalon, mert senki (én se) nem látogatja rendszeresen, mert nincs rá idő, stb... Én most létre hoztam egy discord szervert, mindenkit sok szeretettel várok.Így gyorabban és közvetlenebbül

2019/09/28 17:44
Tiszteletem! Régen voltam fenn. Keresném kecsege barátomat.tudtok róla valamit?? Gyarapodtam a silent hunter 5-tel. Minden tagnak tiszteletem. Sajnos a munkám külföldre szólított ezért tüntem el.Most már többet leszek.Persze ha van még itt élet. Kö

2019/07/22 20:38
Sziasztok, Akit érdekel hetente 1x 2x szoktunk merülni. SH3 természetesen sub

2019/07/04 18:11
Régi, jó öreg elvtársak bye

2019/06/24 21:33
Hű de rég voltam itt. Szabályosan hiányzik a játék, ideje lenne megvennem, mert a tört mindig elakadt valamelyik küldinél Grin Csak lenne már rá gépem

2019/06/03 23:51
Szerintem pofás kis játék lett!Én megvettem,de még csak a trainingnél vagyok.Tacticai,me
nedzselős szimulátor keveréke a játék.

Cikk hierarchia
Cikkek főoldala » Német haditecnika » Torpedók
Torpedók

Torpedók



A búvárnaszádokat már a háború elején mágneses torpedókkal szerelték fel, amelyek a megtámadott hajó alatt, a hajótest erős mágneses terének hatására robbantak fel.
Robbanásuk rendszerint tönkretette a hajó gerincét, így a hajótörzs gyorsan átszakadt, majd a hajó elsüllyedt.
A mágneses torpedók eleinte gyakran mondtak csütörtököt, s a szövetségesek is feltalálták a megfelelő ellenszert, a demagnetizáló kábeleket.
A G7a torpedó a háború előtti fejlesztések közé tartozott.
Hatótávolsága elérte az 5000 métert, maximális sebessége pedig a 44 csomót, amely adatok a korabeli technikai viszonyokkal összevetve impozánsnak mondhatók.
A G7a mindezen tulajdonságai ellenére is komoly hátránnyal küszködött, miután sűrített levegővel működött, így futás közben nyomot hagyott: a felszínen megjelenő légbuborékok elárulták a torpedót, egyszersmind magát a tengeralattjárót, a nyomvonal alapján pedig be lehetett mérni a támadó búvárnaszád irányát.
A G7e nevű továbbfejlesztett változat már elektromos meghajtással működött, így észrevétlenül közelítette meg a célpontot.
Az elektromos meghajtás legfőbb hátránya abban mutatkozott meg, hogy a torpedó maximális sebessége 33 csomóra csökkent.
A kezdetekben komoly üzemzavarok jelentkeztek a fegyverrel kapcsolatban, ám ezen hibák többségét a mérnökök kiküszöbölték, így a háború kezdetén a G7e már hatékony, jól használható fegyverré vált.
A G7e a második világháború során hatalmas, mennyiségben került gyártásra és alkalmazásra, ez képezte a búvárnaszádok legfontosabb fegyverzetét.
A T3 és T4 jelzéssel ellátott továbbfejlesztett változatok a nagyobb sebesség-kisebb hatótávolság dilemmáját kívánták kompromisszumok által megoldani:
a T3 hatótávolsága 5000 méter volt, maximális sebessége 30 csomó, még a T4 hatótávolsága elérte a 7500 métert, maximális sebessége azonban csak 20 csomóra volt tehető.
Az 1943 márciusában rendszerbe állított T3/T4 páros már fel volt szerelve passzív akusztikus rendszerrel, így nagymértékben megnőtt a találati pontosságuk.
Elsőként az U-603 (Bertelsmann), U-758 (Manseck) és az U-221 (Trojer) tengeralattjárók alkalmazták a T4 Falke torpedókat HX-229 és a SC-122 konvojok ellen.
A gyakorlatban azonban bebizonyosodott, hogy a különböző feladatokra tervezett fegyverek helyett inkább egy uni-verzális torpedóra van szükség, így a mérnökök létrehozták a T5 jelzésű variánst, amely hatótávolsága elérte az 5700 métert, maximális sebessége pedig a 24 csomót.
A Zaunkönig névvel ellátott változat 1943 őszén került ki a csapatokhoz, és egészen a háború végéig rendszerben maradt.
A Zaunköning (Gnat) 1943 őszén kerül ki a csapatokhoz - elsősorban a konvoj kíséret ellen kívánták alkalmaz-ni.
Ezeket a torpedókat akusztikus kereső és célkövető rendszerekkel látták el.
A torpedóba szerelt akusztikus rendszer a következőképpen működött: a fegyver 400 méter megtétele után automatikusan megkereste a leghangosabb zajforrást, és ezt követte, így a kapitányoknak nem kellett bonyolult számításokba bocsátkozniuk, hanem elég volt az ellenséges hajó felé irányozva indítani a torpedót, amely automatikusan megkereste a célpontot.
A szövetségesek, miután felfedezték az akusztikus elven működő torpedók titkát, ravasz taktikai újítással éltek: a hajók csalikat vontattak maguk után, amelyek hangos zajt bocsátottak ki, s így magukhoz vonzották a torpedókat. (Két tengeralattjárót, pont a zajkövetés miatt - 1943 decemberében az U-972-t, 1944 januárjában az U-377-t - majdnem biztosan saját akusztikus torpedója süllyesztette el.)
A britek Foxernek, a kanadaiak pedig Catnek nevezték ezeket a dobozokat, amelyek jócskán megnehezítették a búvárnaszádok dolgát.
A Zaunkönig ugyan remek fegyver volt, de a csalik alkalmazása után rengeteget vesztett hatékonyságából: a kilőtt torpedóknak alig 20 százaléka csapódott be a célpontba, a többi rendszerint az akusz-tikus jeladó felől érkező hanghullámokra állt rá, és így célt tévesztett.
Ezen probléma orvoslására alkották meg a T11 jelű továbbfejlesztett változatot, amely már nem kizárólag a hangforrás zajszintjét, de egyéb paramétereit is figyelembe vette, így kevésbé volt befolyásolható a Foxer és a Cat által.
A T11 azonban, miként a kései fejlesztésű technológiák java, csak a teszteken remekelhetett, és gyártástechnológiai problémák miatt sohasem került harci körülmények között alkalmazásra.
A FAT (Flachenabsuchender Torpedo) és továbbfejlesztett változata, a LUT (Lagenunabhangiger Torpedo) technológia a háború legkiválóbb fejlesztései közé tartozott.
Ezek a fegyverzeti rendszerek a kor technológiai viszonyaihoz mérten kimagaslóan modern célkövető rendszerrel voltak ellátva, így képesek voltak akár 180 fokos fordulatot is tenni, amely által sokkalta nagyobb szabadságot biztosítottak a támadást végrehajtó tengeralattjáró számára, hisz a tüzelési pozíció felvétele során a búvárnaszádnak nem kellett 90 fokos szögben ráállnia a célpontra.
Ezeket a torpedókat kimondottan konvojok ellen szánták a hadmérnökök.
Annak ellenére, hogy a FAT technológia 1943 elejétől rendelkezésre állt, a gyártókapacitás szűkössége miatt ezek a fegyverek már csak kis mennyiségben kerültek ki a harctérre, így érdemileg nem befolyásolták a háború menetét.
A folyamatos fejlesztések ellenére a német búvárnaszádok a háború során folyamatosan torpedó problémákkal küszködtek.
A hadszíntéri jelentések szerint a kilőtt torpedóknak körülbelül harmadát "vitte el az ördög", azaz minden harmadik torpedó bedöglött.

Technikai adatok:

Típus: Meghajtás Hatótávolság / Sebesség
G7a T1 sűrített levegő 6000m/44 csomó
8000m/40 csomó
14000m/30 csomó
G7e T2 elektromos 5000m/30 csomó
G7e T3 elektromos 5000m/30 csomó
G7e T4 elektromos 7500m/20 csomó
G7s T5 elektromos 5700m/24 csomó
G7s T11 elektromos 5700m/24 csomó

Hozzászólások
747 #1 Medve
- 2017 January 27 18:00:09
Szervusztok!

Kiegészítés képp; a "sűrített levegős" meghajtás valójában gőzgenerátorral, és egy négyhengeres, zárt rendszerű, gőzhajtású, dugattyús, csillag elrendezésű motorral volt megoldva, ahol vegyi eljárással fejlesztették a gőzt. Hasonló módon, mint a V1-es indítóállványán.
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek.

Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj.

Még nem értékelték
Hirdetés
Felhasználók
Tibesz 1 Hét
ErdiFerenc 2 Hete
wdlink70 5 Hete
pali65 6 Hete
Karabiner 7 Hete
mikulas16 9 Hete
Nice 12 Hete
ZsuPeti 15 Hete
SirMacesz2019 15 Hete
pepe1982 16 Hete
Mutasson többet...

Online vendégek: 1

Online tagok: 0

Regisztráltak: 700
Legújabb tag: antalyaliali
Hirdetés
Támogatás
Támogasd Te is oldalunk működését.



Támogatás:
4 000 HUF / 2017 ÉV
Eddig beérkezett:
0 HUF / 2017 ÉV

A támogatást az oldal tárhely és domain költségeire fordítjuk.
[ TÁMOGATÁS ]

Linkek